És akkor majd meggyógyul a lelkem?

Szenvedésünk forrása a ragaszkodásunk. Görcsösen ragaszkodunk az elképzeléseinkhez, gondolatainkhoz, igazunkhoz, hiteinkhez, érzeseinkhez, tárgyainkhoz, rutinjainkhoz. És még ha ismerjük is a világ körforgását, betekintést kaptunk létezésünkbe, idő amire integrálódik ez a tudás. Szeretjük szórakoztatni magunkat a múlt boldog pillanataival, büntetni magunkat a múlt sérelmei miatt, ábrándok világában létezni és nem a való világban élni. Rengeteg féle eszközünk van arra, hogy ne a jelen pillanatban legyünk.
Mit nyerünk ezzel?
Ki mit…

Akinom.hu - blog

Kép forrása: http://www.hdwallpaperpc.com/

Biztonság, túlélés?
Az újtól, ismeretlentől való félelmünk ellenszeréül szolgál és jó szolgálatot is tesz nekünk. Nem kisebb a tét, mint a túlélés. Élet vagy halál? A ragaszkodásunkkal magunkhoz kötjük az értékeinket (hitrendszerek, emberek, tárgyak, félelmek).
Ezek nélkül és ezekkel együtt ha megkérdezem tőled, hogy ki vagy, akkor mit mondasz? A munkád, családod, lakóhelyed, hobbid, sérelmeid, vágyaid, otthonod?
Boldogság?
A szép emlékek felidézése mindig örömmel tölti meg a szívünk, békességet, szeretetet, hálát érzünk.
Vajon érzed ezeket a hétköznapok rutinjában is?
Kapcsolódás?
A panaszkodás, önmagunk sajnálata látszólag közelebb vihet az emberek felé. Ha olyan környezetben élünk, ahol ez a megszokott minta, nagy bátorságra van szükségünk, hogy ne állunk be a sorba, hanem pl.: maximum csak meghallgassuk a történeteket és ne folytassuk a játékot azáltal, hogy versenyezni kezdünk azon, hogy kinek vannak mélyebb fájdalmai és nehezebb élete.
Izgalom?
Amikor monoton az életünk (talán észre sem vesszük), minden nap ugyanaz a rutin és nem eszközülünk változtatásokat, akkor egy idő után a saját belső világunk képeibe menekülhetünk. Ábrándozunk a régi szép időkről, vagy majd a jövőbeli lehetőségekről. A kérdés csak az, hogy teszel-e érte hogy az álom valóra váljon, vagy csak olvasol róla?
Nem ismerjünk önmagunk?
Vajon, ha teljesen biztos lennél benne, hogy egyetlen emlék, érzés, érintés sem elveszíthető, akkor is ragaszkodnál ennyire hozzájuk?
Ha teljesen biztos lennél benne, hogy minden ott van benned, akkor is ragaszkodnál?
Ha teljesen biztos lennél benne, hogy nincs mitől félned, nincs mit veszítened, akkor is ragaszkodnál?
Ha teljesen biztos lennél benne, hogy életed legfőbb pillanatai örökre élnek, akkor is ragaszkodnál?
El tudod-e veszíteni azt, ami sohasem volt a tiéd?
Talán pont azokhoz a pillanatokhoz ragaszkodsz, amelyekben jelen voltál? Amit önmagad teljességében átéltél? Ami csak úgy megtörtént, anélkül, hogy eltervezted volna, hogy akartad volna érezni, tenni, hogy kiöltöztél volna miatta, felkészültél volna rá?
.
Talán azt a legnehezebb megérteni és elfogadni, hogy ez csak úgy történik. Jelen lehetsz benne, de nem irányíthatod, nem kontrollálhatod. És talán ezért ragaszkodunk hozzá. Mert sohasem tudhatjuk, hogy mikor következik be és mikor élhetjük át újra. Vágyunk rá. Vágyunk arra, hogy igazán éljünk. Hogy teljesek legyünk. Keresünk. Keressünk, hogy mit tettünk, mi okozta azt az élményt, jelenlétet, mert azt hisszük, ha mindent pontosan ugyanúgy csinálunk, akkor ugyanott, ugyanazok között az emberek között majd átélhetjük újra. De ez nem így működik. Semmi sem lesz már ugyanaz, mint 2 perccel ezelőtt volt. Ahogyan a felhők végigvonulnak az egén, ahogyan áramlik a vér az ereidben, ahogyan forog a föld, folyamatosan változik minden. Kint és bent. Nem irányíthatod, de jelen lehetsz benne. Jelen lehetsz a benned és körülötted mozduló életben.
.
Amikor keresel, nem vagy itt. Nem tudsz meghalni a múlt számára és nem tudsz ráfeküdni a jövő hullámára. Amikor a mostban tudsz létezni, azokban a pillanatokban áramlás van. Az van, ami van. Ezekben a kegyelettel teljes pillanatokban kapsz betekintést valódi önmagadba. Az életbe. Ez nem egy passzív állapot. Éppen ellenkezőleg. Valódi mozgás és áramlás van benne. Ugyanakkor ahhoz hogy jelen maradj semmit nem kell tenned hozzá az elme szintjén. Talán ez a legnehezebb benne. Arra vagy kondícionálva, hogy folyamatosan csinálj valamit. Ha semmit nem teszel fizikailag, az elméd, akkor is aktív és gondolkozik – helyetted is. Futja a saját köreit, történeteit, álmait. Megfigyelted már?
Amikor alszol a tudatalatti tartalmaid bukkannak a feszínre. A meg nem élt, elfolytott vágyaiddal, érzéseiddel találkozol. Talán pihen a tested, talán csikorgatod éjszaka a fogaidat.
Sokszor az is nehéz, hogy a testünk pihenni tudjon és lefekvéskor arra eszmélünk, hogy ökölbe szorul a kezünk.
Ugyanilyen automatikusan működik az elme is.
Ha jógázol, lesz idő és tér rá, hogy megfigyeld a testet.
Ha meditálsz, lesz idő és tér rá, hogy megfigyeld az elmét.
.
A jelenlétet megtapasztalhatod jógázás közben, fesztiválokon, a rózsaszínre festett égboltban, a gyereked tekintetében, a szerelmed ölelésében. Rengeteg módszer és technika visz önmagad középpontja felé, de megtörténik mindezek nélkül is.
.
A jóga testi tapasztalataidon keresztül mutatja meg neked, mekkora összhang van a test, a légzés és az elme hullámzása között. Minden ászana lehetőséget ad, hogy megtaláld az egyensúlyt az elengedés és a ragaszkodás között és egészséges balansz alakuljon ki benned. A meditáció segíti megismerni az elmét. Kapcsolatba kerülni azzal, ami és aki sokszor a nap 24 órájában irányítja az életedet. Rálátni a mintáidra, hiedelmeidre és megismerni azt, honnan jön mindez. Segít felismerni, hogy mivel azonosítod magadat. Ez egy folyamat. Utazás. Kintről befelé, majd bentről kifelé az egyensúly felé.

 – Szecskó Mónika

Patricia Lynn Reilly: Elképzelek egy nőt

“Elképzelek egy Nőt, aki szerelemben él Önmagával.
Elképzelek egy nőt, aki hiszi, hogy helyes, és jó dolog, hogy nőnek született. Egy nőt, aki hálás a megtapasztalásaiért, és elmondja a történetét. Aki elutasítja azt, hogy mások vétkét a saját testében, vagy életében hordozza.
Elképzelek egy nőt, aki elismeri, hogy a múlt hatással van a jelenre. Egy nőt, aki átlépett a múltján. Aki a jelenben gyógyult meg.
Elképzelek egy nőt, aki szerelemmel viseltetik a saját teste iránt. Egy nőt, aki hiszi, hogy a saját teste éppen úgy a megfelelő, ahogy van. Aki tökéletes forrásként ünnepli testének ritmusait, ciklusait.
Elképzelek egy nőt, aki úgy öleli magához szexualitását, mint saját magát. Egy nőt, aki örömét leli önmagában. Aki erotikus természetét szégyen és bűntudat nélkül éli meg.
Elképzelek egy nőt, aki az Istennő testét, a saját teste változásaiban tiszteli. Egy nőt, aki megünnepli évei gyarapodását és bölcsességét. Aki elutasítja, hogy értékes életerejét testének és élete változásainak az elrejtésére használja fel.
Elképzelek egy nőt, aki belépett az emberi érzelmek teljes birodalmába. Egy nőt, aki érzéseit tisztán és közvetlenül fejezi ki. Aki megengedi nekik, hogy olyan lágyan vezessék őt, ahogyan a lélekzet.
Elképzelek egy nőt, aki kimondja az igazságot. Egy nőt, aki bízik a megtapasztalásaiban és kifejezi azokat. Aki elutasítja, hogy mások gondolatihoz, felfogásához, vagy reakcióihoz alkalmazkodjon.
Elképzelek egy nőt, aki követi kreatív impulzusait. Egy nőt, aki eredetit alkot. Aki elutasítja, hogy belső világában valaki más színeivel fessen.
Elképzelek egy nőt, aki önmagát saját istenei által jelöli. Egy nőt, aki az istenit önmagában, saját képmásában képzeli el. Aki személyes spiritualitásán keresztül tájékozódik a mindennapokban.
Elképzelek egy nőt, aki elutasítja, hogy megadja magát isteneknek, guruknak, magasabb erőknek. Egy nőt, aki mélyen alámerült saját belső világába. Aki magának követeli, hogy impulzusaival, ösztöneivel harmóniában éljen.
Elképzelek egy nőt, akit érdekel a saját élete. Egy nőt, aki úgy öleli magához saját életét, mint tanítóját, gyógyítóját és kihívását. Aki hálás a szépség és a kegyelem hétköznapi pillanataiért.
Elképzelek egy nőt, aki saját életének az írója. Egy nőt, aki bízik a saját megérzéseiben, amelyek megmutatják, hogy mi a jó az ő számára. Aki elutasítja, hogy életformáját megváltoztassa azért, hogy az mások elvárásaival találkozzon.
Elképzelek egy nőt, aki részese a saját életének. Egy nőt, aki kreativitásának minden egyes kihívását megtapasztalja. Aki saját maga érdekében tisztán és erővel cselekszik.
Elképzelek egy nőt, aki ravaszul bánik a magánnyal. Egy nőt, aki önmaga rendelkezésére áll. Aki úgy választja ki barátait és szerelmeit, hogy azok képesek legyenek elfogadni, ha egyedül akar lenni. Elképzelek egy nőt, aki nem alacsonyítja le a saját életét azért, hogy mások jobban érezzék magukat.
Egy nőt, aki minden kapcsolatában évei, tapasztalata, és bölcsessége egészét adja. Aki arra számít, hogy jelenlétével kihívást és áldást hoz mások életébe.
Elképzelek egy nőt, aki vállalja az egyenlőséget a párkapcsolataiban. Egy nőt, aki nem hiszi tovább, hogy alacsonyabb rendű egy férfinál és szüksége van arra, hogy megmentsék. Aki elfoglalja az őt megillető helyet az emberek közösségében.
Elképzelek egy nőt, aki elutasítja, hogy értékes életerejét a krízisek, és konfliktusok támogatására használja. Egy nőt, akinek kapcsolatai mély elégedettségben és nyugalomban telnek, anélkül, hogy kihasználnák őt. Aki törvényszerű ügyességgel választja meg barátait és szerelmeit, akikkel az élet kihívásain áthajózik.
Elképzelek egy nőt, aki a nőt tiszteli saját életében. Egy nőt, aki az asszonyok körében ül. Aki emlékezteti magát, az igazságra amikor az feledésbe merül.
Elképzelek egy nőt, aki feladta az intellektuális biztonság és a jóváhagyás iránti vágyait. Egy nőt, akinek minden cselekvése, kiejtett szava erőteljes közléssé válik. Aki fenntartja magának a jogot, hogy igazabbá tegye a világot.
Elképzelek egy nőt, aki a tudásban és önmaga szeretetében kiteljesedett. Egy nőt, aki hűséget fogadott saját életének és képességeinek. Aki minden mást figyelmen kívül hagyva hű marad önmagához.
Képzeld el, hogy Te vagy ez a nő!”

Hogyan érheted utól a repülő madarat?

Hogyan érheted utól a repülő madarat?
Hogyan foghatod meg azt, ami határtalan?
Hogyan láthatod azt, ami láthatatlan?

Akinom.hu - blog

Forrás: Gregory Colbert képe

Válj kövé. Dermedj meg.
Hagyd, hogy felolvassza a fény testedet-lelkedet.
Lásd meg magadat mások tekintetében.
Lásd meg a másikat a saját fényességedben.
Élj az elme börtönében és ismerd meg.
Néha tekints ki onnan. Teljesedj ki és lélegezz.
Legyél a végtelen.
Majd tünj el az egyetlen apró pontba összesűrűsödött semmiben.
Legyél csendben…
Egész életedben arra vágytál, hogy találkozz azzal,
aki önmagát keresi a világmindenségben.

Hogyan érheted utól a repülő madarat?
Légy te a madár. Tárd ki a szárnyaidat.
Hogyan foghatod meg azt, ami határtalan?
Határozd meg magadat. Teremts kereteket, korlátokat. Aztán bontsd le a falakat.
Hogyan láthatod azt, ami láthatatlan?
Érezz. A szív érzi az igazat.
Élj. Az élet te vagy.

– Szecskó Mónika

Roberto Assagioli: Vagyok, aki vagyok

I.
Van testem, de én nem a testem vagyok.
A testem lehet éppen az egészség vagy a betegség
Különböző állapotaiban, lehet pihent vagy fáradt,
De semmiképpen nem a valós ÉN-em.
A testem a megtapasztalás értékes eszköze;
Gondozom, jó egészségben tartom,
De mégsem én magam vagyok a testem.Akinom.hu - vagyokakivagyok
Van testem, de én nem a testem vagyok.

II.
Vannak érzelmeim, de én nem az érzelmeim vagyok.
Végtelen sok, egymásnak ellentmondó, változó
Érzésem van, de mégis tudom, hogy én mindig ÉN maradok.
Én magam, a remény és kétségbeesés idején is, örömben
Vagy fájdalomban, ingerültségben vagy nyugalomban.
Minthogy képes vagyok megfigyelni, megérteni vagy
Megitélni az érzéseimet, és aztán egyre inkább
Uralni, irányítani és használni őket, az is
Nyilvánvaló, hogy érzelmeim nem én vagyok.
Vannak érzelmeim, de én nem az érzelmeim vagyok.

Vannak vágyaim, de én nem a vágyaim vagyok.
Ők is változóak, és egymásnak ellentmondóak
A vonzódás és taszítás váltakozásában.
Vannak vágyaim, de én nem a vágyaim vagyok.

III.
Van intellektusom, de én nem az intellektusom vagyok.
Az intellektusom többé-kevésbé fejlett és aktív;
Fegyelmezetlen, de tanulékony; ez az a szervem, amellyel
Megismerhetem mind a külvilágot, mind a saját
Belsö világomat, de ez sem én vagyok.
Van intellektusom, de én nem az intellektusom vagyok.

IV.
Én vagyok a központja a tiszta öntudatnak,
Képes vagyok arra, hogy
Mestere, irányitója, használója legyek mind
A leki folyamataimnak, mind a fizikai testemnek.
Én az állandó, változatlan ÉN vagyok.

 – Roberto Assagioli

Állsz, futsz vagy keresel?

Talán állsz. Vársz, hogy valami csoda folytán megváltozik az életed. Nem vagy elégedett. Nem vagy boldog. Esetleg sohasem tapasztaltad meg, hogy milyen boldognak lenni. Talán azt hiszed, te meg sem érdemled az örömöt.
Talán teljesen tisztában vagy vele, hogy mi nem olyan, aminek szeretnéd, de inkább hátat fordítasz neki. Túl sok lenne felnyitni azokat a ládákat, amiket nem véletlenül zártál jó mélyen magadba.
Talán keresel. Keresed a belső válaszaidat, tapasztalatokat és közben felismered, hogy mennyit változott az életed. A napjaid között nincs is igazán különbség. Reggel örömmel kelsz fel. Mindegy, hogy éppen nyaralsz, vagy dolgozol, hétvége vagy hétköznap van, mert elégedett vagy. Azt csinálod, amit a szeretsz, amit a szíved súg neked.

Egy gyerek és egy felnőtt beszélget:
“Mi történik, ha felnövök?”Akinom.hu - testi-lelki harmónia blog
“Családod lesz, munkád lesz, karriered lesz, számláid lesznek, házad lesz.”
“Mi történik azután?”
“Megöregszel.”
“És azután?”
“Meghalsz.”

Így van ez?
Te mit válaszolnál?
Szeretet az életet?
Szereted a napjaidat vagy leginkább a hétvégéket várod és azt veszed észre, hogy hirtelen elteltek az évek?
Ettől lesz hirtelen “öreg” az ember? Mert kimaradnak az évek a nagy vàrakozàsban, vagy az örökös munkàban? Abban hogy nincs idő magunkra, pàrunkra, gyerekünkre, a szívünk hangját követni? Hogy szétforgácsolódunk a hétköznapokban, ahelyett hogy boldogok lennénk és élnénk?

Többféle út létezik. Mindenkinek meg van a sajátja. A lényeg, hogy elindulj. Mindegy, hogy merre, csak menj. Talán fogalmad sincs, hogy mi tenne boldoggá, mit tennél a szíved szerint, csak azt érzed, hogy valami nem olyan, mint régen. Nincs annyi öröm. Nehéz felkelni és elindulni.

Hiszem, hogy lehet szívből élni. Lehet, boldogan felkelni reggel és élvezni minden napot és percet. Lehet úgy elindulni valahová, hogy nem a megszokott rutinokat követed és rácsodálkozni minden reggel a felkelő napra. Hiszem, hogy lehet önmagunkra találni és tovább keresni, addig, amíg szükségünk van rá. Hiszem, hogy nincs jobb pillanat a MOST-nál arra, hogy az legyél, aki vagy. Hogy elfogadd a testedet úgy,  ahogyan éppen most van. Hogy érezd azt, ami éppen benned van. Hogy megtedd azt a lépést, amit hónapok, évek óta tervezgetsz.
Ha teszel egy próbát, akkor felismered, hogy nem dől össze a világ. A tested ugyanaz marad, csak te nem fogod magadat bántani miatta. A mély fájdalmak, szégyen, bűntudat helyét megkönyebbülés veszi át. Amikor megteszed azt, amire már évek óra vársz, nem fogod érteni, mire vártál.

Lehet így is élni. Hiszem, hogy ha a szíved szerint élsz, akkor azzal nem okozol fájdalmat sem másoknak, sem magadnak. Lehet hogy ez az elején egy magányos út lesz. Lehet, hogy nem fog tetszeni a barátaidnak és furán fognak rád nézni. Lehet, hogy nem fog tetszeni a családodnak, hogy kiállsz a szíved mellett és azt teszed, amire évek óta vársz. Azt csinálod, azt tanulod, amit szeretnél. Meghallgatod a körülötted élőket, de nem követed őket, mert van egy mélyebb kötelék, ami szerint élsz. Aki te vagy. Szabad leszel.

Te mire vágysz?

Ahhoz, hogy szabadon élhess először körbe kell pillantani, hogy tudd hol vagy most. Merre felé indulhatsz. Meg kell tanulnod használni a szárnyaidat. Ki kell tárnod őket. El kell rugaszkodnod. Egy pillanatra el kell felejtened mindent. Mindent, amit megtanultál arról, hogy ki vagy, mire vagy képes, mit lehet és mit nem lehet. Egy pillanatra csak a szívedre kell figyelned. Arra a hangra, aki ismeri, hogy milyen a repülés szabad érzése. Ha ezt megérzed, akkor ugrasz. Utána fogsz rájönni, hogy nem vagy és soha nem is voltál egyedül.

Ehhez a pillanathoz mindenkinek más lesz az útja. Szeretnél elindulni a sajátodon?

“Eljutni oda, ahol mindig is voltál.
Megtanulni azt, amit mindig is tudtál.
Érezni szabadon.
Sírni.
Hangosan nevetni.
Szeretni.
Élni.
Lenni.
Megérkezni.” – Szecskó Mónika

A szív útja – önismereti csoport