Miért dolgozunk a csend terében?
A családállítás régi intézménye hatalmas átalakuláson ment keresztül. Ma a csend terében dolgozunk. Ítéletmentes, elfogadással, szeretettel teli térben. Ott, ahol szavak nélkül jutsz tudatalatti belvilágodba és jelenik meg előtted a válasz. Nyílik meg az út. A csend terében mindez belőled fakad. A csend adja a teret, hogy megláthasd saját lényedet. Megtaláld a gyökereidet. Felfedezd az erődet. Megismerd a határaidat. Szembe nézz a vágyaiddal, félelmeiddel, szomorúsággal. Megtaláld az életet.

Mi történik a csoportban?
Kiülsz mellém és elmondhatod, hogy mivel érkeztél. Mire keresed a válaszokat. Mire keresed a megoldást. Beszélgetünk. Pont annyit, amennyire szükséged van. Meghatározzuk a szereplőket. Te kiválasztod a csoportból, hogy ki képviselje őket. Nem lehet rosszul dönteni. Nem lehet hibázni. Ha rendszeresen jársz csoportba, akkor tapasztalni fogod, hogy semmi sem véletlen. A téma, csoport olyan emberek közösségéből fog állni, akik hasonló témákban keresik a válaszaikat, mint te.
A képviselők beállnak a térbe és belső érzéseiknek utat engedve fognak mozdulni. Lassan. Csendben. Lépésenként. Így fog kibontakozni a saját történeted.

A szeretet egyfajta vívmány. A cselekvésből származik, valamint a saját határaink megtapasztalásából. Határaink vannak a jóban, csakúgy, mint a rosszban. A szeretet alapvetően csak annak a felismerése, hogy az emberek különbözőségeiben egy mélységes közösség rejlik. A legmélyebb szeretetként éli át mindenki, ha elfogadják őt olyannak, amilyen. Mindenki szükségszerűen olyan, amilyen, nem is tudna másmilyen lenni. Mindenki attól ő maga, hogy olyan, amilyen. Bár az illető másmilyen, mint én vagyok, és én másmilyen vagyok őhozzá képest, de mindketten elfogadjuk egymást. Ez a tulajdonképpeni szeretet. Nem az, hogy átölelek valakit, vagy ilyesmi. Az csak a felszínesség. A szeretet alapvetően nem más, mint összhangban lenni a legmélységesebb erőkkel, tehát van benne valami vallásos jellegű. Azt is mondhatjuk, hogy ez maga a vallás: összekapcsolódom valami mélységessel, anélkül, hogy fürkészném. – Bert Hellinger

Iratkozz fel a hírlevélre, hogy rendszeresen értesülj a lehetőségekről, vagy kövesd figyelemmel a közelgő eseményeket. Várlak szeretettel.

Ki volt Bert Hellinger?
1925. december 16-án született a délnyugat-németországi Leimen-ben katolikus szülők gyermekeként.  Kölnben nőtt fel.
A keresztségben az Anton nevet kapta, később maga vette fel a Suit Bert nevet (Szent Suitbert után 637–713, aki a frizek apostola, vándorpüspök volt, nevének jelentése: gyorsaság vagy erő révén ragyogó).
Tízéves korától Löhrben, a marienhilli szerzetesrend internátusában, illetve 1941-től Kasselben folytatta. 1942-ben, 17 évesen behívták munkaszolgálatra, egy évvel később pedig sorkatonaként a nyugati fronton, Franciaországban harcolt. Achennél amerikai hadifogságba esett. Egy belgiumi hadifogolytáborba került, ahol társaival együtt a hadsereg utánpótlásban dolgozott szigorú körülmények között. Egy év fogság után társai segítségével megszökött. A szökés után rövidesen növendék lett a marienhill-i szerzetesrendben. A szerzetesrend tagjaként a würzburgi egyetemen filozófiát, teológiát és pedagógiát tanulhatott. 1951-ben pappá szentelték.

Kongregation der Missionare von Mariannhill katolikus misszionárius rend tagjaként Dél-Afrikában dolgozott a zuluknál. Itt figyelte meg, hogy a természeti népeknél milyen nagy jelentősége és gyógyító ereje van az ősök tiszteletének. Iskolavezető volt, oktatott és az egyházközösség katolikus papjaként lelkészi tevékenységet végzett. Elsajátította a zulu nyelvet. Nagy hatással volt rá a zuluk udvarias méltósága. Itt alapozódott meg Hellinger elkötelezettsége az emberek és kultúráik sokféleségének megbecsülése iránt. Tudta, hogy a szentség mindenhol jelen van, és többféle, egyformán jó úton is el lehet jutni hozzá.

1964-ben ismerkedett meg a csoportdinamikus önismeretfejlesztéssel és az újonnan elsajátított módszerrel vezetett csoportjai révén nevet szerzett magának a német szakmai körökben. A hatvanas évek végén pszichoanalitikus-képzésen vett részt Bécsben, majd újabb és újabb módszereket tanult, amelyeket egymás után próbált ki és épített be terápiás munkájába. Ilyenek például az ősüvöltés-terápia (Arthur Janov), a tranzakcionális analízis (Eric Berne), a hipnoterápia (Milton Hyland Erickson), a rendszerszemléletű családterápia, a neurolingvisztikus programozás (John Grinder, Richard Bandler). Különös jelentősége volt számára a kontextuális terápia  a magyar származású Amerikában élő Böszörményi-Nagy Ivántól. Közben 1971-ben kilépett a szerzetesrendből és megvált papi kötelezettségeitől és visszatért Németországba. Mindez békésen zajlott, úgy érezte, hogy a belső növekedését nem szolgálja már a továbbiakban, hogy pap.

Bert Hellinger a Rupert Sheldrake által megfogalmazott morfogenetikus mező erőterében uralkodó törvényeket figyelte meg, és azokat A szeretet rendjei című művében fogalmazta meg. Terápiájának lényege a mezőben lévő rendek helyreállítása. Gondolkodásmódja áthidal minden ideológiát, fölöttük áll, a létezés középpontjára figyel, ahová már- vagy még nincsenek szavaink.

Törvényesen ma Magyarországon csak orvos diagnosztizálhat és gyógyíthat. A családállítás módszere az alternatív gyógyászat fogalomkörébe tartozik, közérzetjavító tevékenységnek minősül. Az előzőek következtében nem helyettesíti az orvosi kezeléseket.