Figyelem befelé, hogy megérkezhess kifelé.

Gyermekkoromban a testnevelés órák kínzás számba mentek a túlsúlyom miatt. Nem tudtam futni, kötelet mászni, zsámolyt ugrani, fejenállni, gerendán egyensúlyozni. Igazából semmit nem tudtam megcsinálni. Hetedikes voltam, amikor elkezdtem Shotokan karatéra járni. Megszerettem. Tiszteletre, csendre, befelé figyelésre tanított. Közösség lettünk, majd barátok, akik közé jó volt megérkezni, akikkel jó volt együtt edzeni. Az egyetemi évek alatt új irányt vett az életem. Megszerettem az aerobik órákat és mellette elkezdtem futni.

Később a munka mellett is aerobikra jártam, majd spinracingre, konditerembe, hot ironra, pilatesre. Segített kikapcsolni, levezetni a feszültséget, átmozgatot a napi ülés után. Annyira a lételemem lett a mozgás, hogy elkezdtem az oktatói képzést. Egyik tanfolyam jött a másik után: aerobik, spinracing, személyi edzés, G.E.T., step aerobik, gerinctréning, stretching, életmód tanácsadó. Mindez pár év alatt. Mindegyik után azt hittem, hogy megtaláltam az “igazit”, de mindig jött egy újabb óra, ami felkeltette az érdeklődésemet és új irányt mutatott.

Így ismerkedtem meg a bodyART és deepWORK órákkal is. Ezek olyan funkcionális tréningek voltak, amik tartalmaztak jóga inspirált és gyógytorna gyakorlatokat, jin-jang egyensúlyra épülve. Erő, lazítás, tudatosság.

Majd elkezdtem jógázni. Felejthetetlen, ahogyan együtt zeng a nyitó mantra. Megtanultam érezni a testemet és befelé figyelni. Éreztem az izmaimat lazulni, feszíteni, engedni. Megtanultam egyszerűen lenni, áramlani. Éreztem, hogy jó helyen vagyok. Jó irány. Mélyebb tudatosság. Azóta is ezt érzem minden nap, minden gyakorlás alatt.

Akinom.hu - Szecskó Mónika jóga

Szecskó Mónika
30/504-3845
info@akinom.hu

Feliratkozás a hírlevelemre