Csak visz az út.
Hegyeken, völgyeken, tengereken.
Téren és időn át.
Hív a szél…
Néha süvítve, néha lágyan cirógatva.
Honnan jön a szél?Akinom.hu - vers - visz az út
Merre tart a víz?
Minden a gyógyulás felé.

Belépek az időtlenségbe.
Mozdulatlanság.
Tér.
Érzem a fájdalmat, szégyent, kínt, szenvedést.
Magas falak között éltem az életem,
nehogy bárki is megláthassa, mi lakozik bennem.
A kövek lassan áttetsző fátyollá érnek, ahogyan egymás felé fordul két test és két tekintet.

Amikor a szemedbe nézek, meglátom magamat. Látom megelevenedni a sorsomat.
Minden mi vagyok, és mit elutasítottam elemi erővel nyomna össze, de megtart az erő… a szeretet ereje.
Gyengéd közeledésed és szeretetteljes érintésed visszahoz az életbe.

Továbblépek a kinti létezésbe.
Hangok, képek, érintések, illatok, érzések… minden mit kaptam és mit választottam… ajándékok… én vagyok.

Az egész történetem ott van a szemedben.
A szeretet terében.
A gyengéd érintésekben.
És mostmár itt él örökre  – testemben-lelkemben-szellememben.

.

Hálával:
Mónika