“Amikor először szedbe néztem, megláttam a tavaszt,
ami minden évben új virágot fakaszt.
.
Ahogy telt az idő, kezdett kinyílni a rózsa,
szívembe a szeretet csókja lehelt életet napról napra.
Megérkezett a föld, szél, eső és napsütés,
bizalom, biztonság, hit, szerelem, vágy és beteljesülés.
Szemeidben látlak téged és látom magamat,
minden együtt töltött perc újabb csodát tartogat.
Mély szeretetben fogant ez a virág,
melyet most a szivárvány ezer színe jár át,
megélhet sok évnyi elmaradt meleg kapcsolódást.Testi-Lelki Harmónia - elengedés
Ez a mély, tiszta, önzetlen szeretet elkísér egy életen,
örökké hálás leszek neked, mert melletted megélhettem.
.
Megérkezik az ősz és a virág szirma lassan földre hull,
lelkemben fájdalom,
odakint vihar tombol megállíthatatlanul.
Te vagy a legfájdalmasabb és legcsodálatosabb ajándék,
melyet adhatott az élet,
mert nélküled kell, hogy tovább éljek, szeressek, reméljek.
.
Puha hó takaró borul az egész világra,
elérkezett az idő –
a mese végére érünk nemsokára.
El kell, hogy engedjelek, hisz te mást szeretsz,
ez a történet, melyet újra és újra átélhetek.
Könnyeim záporként hullanak a földre,
de már nem tudják megmenteni a virágot, melyet sűrű hó föd be.
Veled együtt veszítem el saját magamat,
és tapasztalom az ürességet naphosszat.
Te vagy minden és semmi is egyben,
veled együtt vagyok én is ebben az idő nélküli térben.
Minden gondolat, érzés, emlékkép a múltba alá száll,
lelkemet csönd, testemet béke járja át.” –  Szecskó Mónika
.
.
.