Te választod ki, hogy mit egyél ebédre, elmész-e mozogni, mikor indulj munkába, stb.
Amitől a legjobban félünk az az ismeretlen. Az, hogy nem tudunk tovább irányítani, nem tudunk kontrollálni, amikor felborul a rendszer, amikor nincs hatásunk a történtekre. Mert akkor nem tudunk tervezni, nem tudunk felkészülni.

De tényleg te irányítasz?
A tested összehangolt sejtek munkája. Ha elmész mozogni, akkor az eredmény függ attól, hogy mit ettél, milyen lelki állapotban vagy, mennyit mozogtál előző nap, rendszeresen mozogsz-e?
Mi alapján választod ki, hogy milyen filmet nézz a moziban? Befolyásolja a lelki hangulatod, hogy kivel mész, hogy mikor adják és hol a filmet, tényleg érdekel-e vagy csak azért mész, mert nem szeretnél kimaradi abból, amit már a kollégáid láttak és beszélnek róla?
Mit irányítasz valójában?

Mi történik, amikor félsz valamitől?
Az az érzés, gondolat lehet, hogy teljesen átveszi feletted a hatalmat. Màr napokkal, óràkkal a félelem tàrgya előtt csak ez jàr az elmédben. Innen nézve teljesen màs a vilàg. Próbàlsz menekülni, kibújni. Hajt az ösztön…túl kell élni. Körülötted ugyanúgy jönnek-mennek az emberek. Valami mégis màs… Benned.

Mi történik, ha nagyon szeretnél elérni valamit?
Semmi màs nem lebeg a szemed előtt, annyira vàrod màr azt az eseményt, eredményt. Mindent ennek szentelsz alá. Mész, küzdesz, hajtasz az eredményért. Lehet ez pénz, új autó, karrier, új cipő, bármi.

Mindkét esetben valami leköti az elmédet. Te pedig a figyelmeddel táplálod. És amint odafigyelsz rá, azzal neki is szenteled magadat.

Mi történik, ha nem szentelsz figyelmet ezeknek a gondolatoknak? Ha nem kapaszkodsz beléjük? Ha csak jönnek és mennek? Ha nem akarsz mindent irányítani, kontrollálni?
Akkor szabadság van. Akkor bármi felmerülhet. Megkönnyebbülsz, hiszen nem kell mindenről neked gondoskodnod. Nem kell elfáradnod abban, hogy élj… Nem kell küzdened.

De talán teljesen elégedett vagy az életeddel. És ez rendben van. Az is rendben van, ha olvasod ezt a blogot, és talán visszafelé tartasz. A kívülre figyelésből a befelé figyelés felé… “Kopogtatok az ajtón, kinyílik, és belülről kopogtattam.” – Rumi

Csak figyeld meg magadban… a szívedben…: “Tényleg attól félsz, hogy elveszted az irányítást? Tényleg te irányítod az életedet?”.
.

 – Szecskó Mónika