B. K. S. Iyengar így ír az egyetemes kultúráról és a jógi önmagához és világhoz való viszonyáról.Testi-Lelki Harmónia - önazonosság az életben és a világgal
A jóga elsődlegesen az egyén fejlődését szolgálja, de ezáltal hat a közösség fejlődésére is. Vagyis a jóga nem ér véget azzal, hogy az ember összhangba került önmagával. Miután a jógi elérte a test, elme, érzékek, értelem és tudatosság bizonyos szintű fegyelmét, továbbra is a világban kell élnie. De anélkül, hogy belebonyolódna saját cselekedeteibe. Ez azt jelenti, hogy anélkül cselekszik, hogy jó vagy rossz eredményt várna el. Úgy cselekszik, hogy azok mentesek legyenek bűntől és erénytől és jellemzőjük legyen a tisztaság és isteni mivolt. Érzékeny egyensúly ez a filozófia és a gyakorlati élet között. Akik csak filozofálnak, ők csak álmodoznak. A jóginak képesnek kell lennie arra, hogy a filozófiát átültesse a mindennapi életbe, úgy hogy az élet nehézségeit, örömeit átjárja a filozófia. A jóginak élete nem elhúzódás a mindennapi világtól. Éppen ellenkezőleg. Az életét összhangba kell hoznia a világgal. Az élet körülményeinek a fejlődést kell szolgálniuk, nem pedig a rombolást. Miért ne lehetne erényesen élni a világban? Tegyük fel, hogy a barátaid inni hívnak. Miért ne mehetnél el velük, úgy hogy te közben ásványvizet iszol? Velük vagy, mert a barátaid. Meg tudod érteni őket.
Társaságban is vagy és azon kívül is vagy.
Önazonos vagy.
Egyensúlyban vagy.
Ez a teljes élet.
Hittel teli élet.
.

– Szecskó Mónika