Létezik benned egy szentély.
Kapuja ősidők óta nyitva.
Csak elfelejtetted hogyan juthatsz el oda.
A csendben elindul egy spiràl, mely önmagad mélye felé ránt. Fentről le, majd lentről fel… fényévekre repít tovàbb.

Végtelenül tàvol és végtelenül közel van hozzàd.

Akinom.hu - verseim

Forrás: http://www.magic4walls.com/wallpaper

Egy pillanat születése.
A kapu légüres tér.
A falak ködfàtyolként áramlanak körbe.
Mindent kitölt a teljesség és a fény.
.
Lassan beleszédülsz.
A spirál lágyan húz lefelé…  önmagad legsötétebb zuga felé… a pillanat halála felé.
Nincs szentély.
Nincs kapu.
Teljes a sötétség és az egyedüllét.
Önmagad egységébe fordulsz vissza.
.
A sötétséget bevilágítja a fény.
Újraszületik a pillanat és te hirtelen a két világ határán találod magadat.
Születsz és meghalsz…
Újra és újra…
Áramlasz…
.
Te vagy?
.
 – Szecskó Mónika