Összekuporodva ülsz.Akinom.hu - sorssal egyetemben
Leülök veled szemben. Várok. Nézlek. Te félve rám tekintesz. Látom a rettegésed.
Egy pillanatra elbizonytalanodom. Félek, hogy ez így marad.
A következő pillanatban eltölt a hit. Szeretet. Bízalom az életben, sorsban. Bízalom benned.

Maradok.
Melletted.
Kitárt tenyérrel és nyitott szívvel.
Kavarognak körülöttünk az események.
Elfordulsz.
Nem mozdulok.
Maradok.
Megvárom, amíg újra és újra rám emeled a tekinteted.
Amíg újra bízni kezdesz.

Várok.
Kitárt tenyérrel és nyitott szívvel.
Lassan felém nyújtod a kezed. Egy ujjal megérintesz.
Együtt haladunk.
Megfogod a kezem.
Egymás szemébe nézünk.

Abban a pillanatban benne van a sorsom.
Elfogadom.
Igen mondok a sajátomra, és ezzel igent mondok a tiedre.
Maradunk.
Ölembe hajtod a fejed.

Körülöttünk zajlanak az események.
Próbálnak felemelni minket.
Választhattam.
A sorssal szemben vagy egyetemben?
Maradunk.
Csak mi ketten.
Elfogadásban.
Szeretetben.

– Szecskó Mónika