“Várni valakire, aki nem jön el többé.
Szeretni valakit, aki nem szeretett soha.Testi-Lelki Harmónia - Remény nélkül
Örök hűséget fogadni,
míg el nem nyű az idő vasfoga.
Hinni a képzetek világában, melyek lelkem legmélyéről nyílnak,
elveszni minden boldog percben, míg el nem jön egy új nap.

Egyetlen szó –
és az életem megborul.
A reményt kegyetlen igazság váltja fel,
könnyeim patakként folynak megállíthatatlanul.
Testemben minden izom megfeszül,
lelkem új utakra indul –
egyedül.

Tévképzetekbe kapaszkodva élem az életem,
cserébe kínzó fájdalomban van részem.
Menekülnék a világból, melyet a bánat béklyói kötnek gúzsba,
de az a végzetem, hogy átéljek minden érzelmet –
újra és újra.” –  Szecskó Mónika

.

.