Az elfogadás, befogadás női minőség, hold princípium. Azt jelenti megnyílsz annak, ami éppen akkor van. Magadhoz öleled mindazt, ami akkor történik.

Mit lehet elfogadni?
Induljunk a Ken Wilber által felvázolt 4Q mentén.
– Az egyén szintjén belülről elfogadhatjuk szubjektív belső megéléseinket, nézőpontjainkat, gondolatainkat, érzelmeinket.
– Az egyén szintjén kívülről elfogadhatjuk a viselkedésünket, testünket, tetteinket.
– Kollektív belső szinten elfogadhatjuk szűkebb értelemben a párkapcsolatunk belső megéléseit, tágabb értelemben egy csoport közös, belső értékrendjét vagy még tágabb értelemben a kultúrát.
– Kollektív külső szinten elfogadhatjuk azt a társadalmat, amiben élünk, a csoportnak a külső normáit, viselkedését. Ide tartoznak a családi és társadalmi rendszerek is.
Mindennek közepén van a teljes elfogadás. Amikor nincs kizárva egyik kvadráns sem. Teljesség van. Béke van. Csak a VAN-ság van.
És mit jelent csak LENNI? Talán erre ad választ lentebb az Upanisádok.

Lássunk egy példát. Hogyan zajlik az elfogadás vagy és a nem-elfogadás az egyén szintjén belülről?
Átszervezés van a cégednél és fogalmad sincs mi lesz.
Többféleképpen is megélheted ezt a szituációt.
– Félsz. A bizonytalan mindig megrémít, Testi-Lelki Harmónia - elfogádás, végső valóságmert nem lehet kontrollálni és nem lehet irányítani. 
– Haragos vagy. Olyan mintha az élet elllened irányult volna. Haragszol a világra, haragszol magadra.
– Szomorú vagy és elkeseredett. Sajnálod magadat. Úgy teszel, mintha ebből a helyzetből semmilyen kiút nem lenne. Talán nem is látsz mást, ezért nincs is.
– Elutasítod, azt, ami van és bármit megteszel azért, hogy ne kelljen foglalkoznod vele.
– Örülsz, mert már régóta vártad, hogy történjen végre valami.
– Teljesen rendben van, biztosan valami sokkal jobb dolog fog következni, hiszen azt mondják: “Amikor egy ajtó bezárul, kitárul egy másik.”.
– Élsz a jelen pillanatban, majd lesz, ami lesz.

Ezek mind megoldások és mind elvezetnek valamerre. Az igazi kérdés mégis inkább az, hogy ki az, aki elfogadja, vagy nem fogadja el a történteket?

Az életünket meghatározzák a programjaink, gondolataink, tetteink, érzéseink, életkörölményeink, körülöttünk élők, környezetünk, kultúra és mindaz, amit a 4Q-ban felsoroltam. De akkor hogyan lehet egyensúly? Hogyan lesz béke? Hogyan lesz VAN-ság?

Az egyik lehetséges választ az upanisádok adják. Az upanisadok i. e. 800-500 körül keletkeztek az ókori Indiában. Ezen művek titkos tanításokat örökítettek meg, amiket a mester a tanítványának adott át. Az upanisadok alapeszméje a brahman és az átman azonossága. A brahman a világokat teremtő és fenntartó, végtelen, örök isteni erő, amely minden lényben megtestesülve áll. Az átman a lehelet, lélegzet, az ember saját személye, saját teste, saját maga. Annak az elismerése, hogy az egyéni lélekkel azonos világlélek létezik, annak az elismerését is jelenti, hogy a való világ csak látszat. Éppen ezért az upanisadok tanítása szerint a cél a lét örök körforgásából a szanszárából való kiszabadulás és a brahmannal való egyesülés. Ezt a célt pedig csak az érheti el, aki a maga lelkének és az istenségnek, az átmannak és a brahmannak az azonosságát felismerte.

Sokszor hallom és olvasom, hogy fogadd el, öleld magadhoz szeretettel mindazt, ami jön, ami megy. Talán nem olyan könnyű ez, ha “kell”.
Én azt tapasztalom, hogy az elfogadás, feltétel nélküli szeret olyan minőségek, melyeket nem lehet akarni. Nem lehet kierőszakolni.
Lehet rá nyitottnak lenni. Lehet megengedőnek lenni. És akkor egyszer csak megtörténnek.
Amikor tér van rá. Amikor őszinteség van. Amikor szívből szeretnéd.
Akkor átáramolnak rajtad keresztül.
Lehet, hogy először nem is érzed. Lehet, hogy egyszer csak békesség lesz benned egy szituációval, emberrel, érzelemmel kapcsolatban.
Nem azt mondom, hogy nem kell tenni érte semmit.
Csak azt, hogy már a tiéd.
Csak észre kell venned. Kérdezni. Kíváncsinak lenni. Felfedezni. Élni.
És akkor egyszer csak ott lesz… mert VAGY… mert VAN…

.

– Szecskó Mónika