Mindenkinek megvan az ára. Ezt a mondatot pár napja hallottam egy filmben. Elgondolkodtatott. Az értékkel összakapcsoltam az önazonosságot, hiszen a pénz is energia.
Szóval mit jelent önazonosnak?Testi-Lelki Harmónia - önazonosság, félelmekkel szemben
Induljunk ki a munkából (hiszen az élet nagy részét a munkahelyeden töltöd és onnan kapod a fizetésedet). Önazonos vagy, ha mész és csinálod. Nem azért mert kell. Egyszerűen azért, miért is ne tennéd?
Számít, hogy mennyiért?
Hogy hol?
Hogy mikor?
Hogy mit?
Annyiban, hogy te jól érezd magad benne. Mert ha van valami, ami nem tetszik, akkor folyton ott lesz egy gondolat a fejedben. Ott lesz az elégedetlenség. Az elégedetlenség önmagaddal szemben. A munkáddal szemben. Az életeddel szemben.
.
Ha tisztában vagy vele mennyit érsz, mekkora a munkád, szakértelmed, felelősséged, elhivatottágod, az energiád benne, akkor megtalálnak a lehetőségek. Ami bent, az kint.
De ha nem tudod mit szeretnél, nem ismered magadat, akkor kapsz majd kintről olyan döccenőket, amik elgondolkodásra késztetnek. Segítenek. Ami kint, az bent.
Így fejlődsz.
.
Önazonos vagy, amikor csendben vagy, ha abban érzed otthon magadat.
Önazonos vagy, amikor a provokációra belülről jövő válasszal reagálsz. Lehet, hogy ez nem egy mosoly lesz, vagy elfogadás (amit néhány spirituális kör annyira támogat), hanem hallani fogják a hangodat.
Önazonos vagy, amikor mindennek tudatában vagy.
Önazonos vagy, amikor vállalod a felelősséget a tetteidért.
Önazonos vagy, amikor tudod, hogy ki vagy.
Önazonos vagy, amikor éled azt, aki vagy.
Nem akarod elnyomni. Nem akarod letagadni.
Nem akarod kifesteni.
Ez vagy… Éppen akkor. Éppen ott.
És ha éppen akkor és éppen ott megéled, akkor megélted a pillanatot.
Nem hordozod tovább a mardosó gondolatokat, nem rágja tovább a lelkedet a meg nem élt pillanat vágya.
Élsz. Félelem és szorongás nélkül.
És rájössz, hogy nem is volt “olyan nagy dolog”, nem is volt, olyan félelmetes a szörnyeteg. Sőt, talán még a barátod is lehet.
Hiszen szükséged van az erődre.
Ideje szembenézned vele…. ki vagy te?!?
.
.
– Szecskó Mónika