Mond, megyünk-e együtt, amikor arra hív a szél és megyünk-e külön, ha elsodor a víz?

Akinom.hu - verseim

Forrás: https://hu.pinterest.com/cassmob/papua-new-guinea/

Mond, hiszed-e, hogy megtaláljuk egymást újra és újra, ha Isten is úgy akarja?
Mond, vállalod-e a szerelmet annak minden szépségével és fájdalmával együtt?
Mond, kész vagy-e elköteleződni és szeretetben továbbélni?
Mond, táncolunk, zenélünk-e együtt akkor is, amikor belül ránk talál a sötét éj?
Mond, választod-e a bizonytalant a biztos helyett, ha arra húz a szív?
Mond, van-e benned erő tartani magadat és tartani engem is, ha kell?
Mond, engeded-e, hogy melletted menjek és támaszod legyek, ha arra van szükséged?
Mond, van-e benned hit és szenvedély, hogy az álmaid ne add oda semmiért?
Mond, a szemembe tudsz-e nézni, akkor is ha a magány angyala ölel át, mellettem maradsz-e vagy másvalaki mellett keresed a boldogságot tovább?
Mond, tudsz-e szeretni akkor is, amikor ég hatalmas robajjal zeng és végigsöpör az életen?
Mond, választasz-e magad mellé társnak, hogy együtt és egyszerre emelkedjünk a végtelenbe és zuhanjunk az örvénybe egyazon térbe és időbe?
 .
Téged választalak.
A múltaddal. A jelen pillanatában. A jövőnkkel. A történeteddel. A vágyaiddal. A félelmeiddel. A szenvedéllyel. A zenével. A tánccal. A hétköznapi létezéssel. Az élettel.
Megyek melletted, akkor is, ha fúj szél és engedem, hogy elsodorjon a víz.
Újra és újra megtaláljuk egymást, ha ez a vég.
Kész vagyok a szerelemre belül és elköteleződni szeretetben kívül.
Veled táncolok és zenélek akkor is, ha belül eltölt a sötétség.
A bizonytalant választom, ha tudom, hogy arra húz a szív.
Van erőm tartani magamat és talajod leszek, ha arra van szükséged.
Hit és szenvedély visz előre az álmaimat követve.
Amikor a sötétség angyala rám talál, nem menekülök tovább. Nem keresem másvalaki karjai között a boldogságot. A szemed tükrében újra és újra önmagamra találok.
Szeretlek akkor is, ha az ég mennydörögve ordít és messze sodor minket az éj.
Hiszem, hogy elég egy tiszta pillanat és újra egymás karjaiban találjuk magunkat.
Egyszerre és együtt emelkedünk és zuhanunk a végtelenbe, nehézségbe, könnyedségbe, térbe és időbe, sötétségbe és a fénybe.
.
 – Szecskó Mónika