“Volt egy képem Rólad.
Szavak, formák, érintések, illatok,Testi-Lelki Harmónia - ki vagyok én
ùj kapukat nyitott.
Szívtérpezsgés, szabadsàg, élvezet,
vonzottak ezek a vad, idegen érzetek.
Élek.

Van egy képem Rólad.
Két történet között a szemedbe nézek, először látlak igazán Téged.
Elhallgat a hang, szìvem összeszorul, lelkemben düh tombol.
Vak voltam, nem a valóságot làttam, egy kiprojektált világ lett minden vàgyam, àlmom.
Felépített váram romokba dől össze, màr nem tudom ki vagyok én és ki vagy te.

Belső hang hìv, hogy làssalak, érezzek újra… egy gondolat visszarànt az útra.
Elmém vàgyakozva, lelkem megtörve, testem ernyedten hullik a földbe.” – Szecskó Mónika

.

.