Tegnap miközben várakoztam, megszólított két 20 év körüli fiú. Az egyik megkérdezte, hogy hiszek-e Istenben.Testi-Lelki Harmónia - szeretet
Hmm. Jó kérdés. Sok mindent hallottam, olvastam, tapasztaltam, de igazán nem volt rá válaszom. Végül azt mondtam, hogy az emberekben hiszek.
Beszélgettünk.
Mesélt a hitéről. Mesélt az emberekről. Mesélt a szeretetéről.
Megkérdezte, hogy imádozhat-e értem.
Ha ez téged boldoggá tesz, persze. – mondtam.
Megkérdezte, hogy megfoghatja-e a kezem.
Igen. – válaszoltam.
Becsukta a szemét. Hangosan imádkozni kezdett.
Én pedig csak néztem azt a fiatal fiút, aki ott állt egy zsúfolt tér kellős közepén, fogta a kezemet és imádkozott értem.
Figyeltem az arcát.
Hallottam a hangját.
Éreztem, ahogy mosolyra húzodott a szám.
Figyeltem a kusza gondolataimat.
Éreztem a szeretetet.
Aztán egyszer csak csend lett… Nem tudom meddig álltunk ott. Csak az utolsó mondatára emlékszem: Isten nagyon szeret téged. Ezt többször is elmondta. Majd megkérdezte, hogy megölelhet-e.
Persze. – mondtam.
Időközben megérkezett a lány, akire vártam, így elköszöntünk és mIndenki ment tovább a saját útján.
 .
Ma eszembe jutott ez a találkozás és egy videó, ahol a guru arról beszélt, hogy egyszer, amikor már tényleg nem volt pénze, se megtakarítása, se semmije, akkor félt. Attól félt, hogy Isten talán elkésik… Együtt lakott ebben az időben a testvérével. A konyhaszekrény egyik felé az övé volt. A testvére polcai tele voltak finom ételekkel. Az övé üres volt. Az egyik nap elvett egy kekszet. Lelkiismeret furdalás kezdte gyötörni és bevallotta a testvérének. A testvére pedig megdöbbent. Ami az enyém, a tied is. – mondta. Egyél bátran, amit csak szeretnél. Ettől a naptól kezdve a guru elkezdte észrevenni azt a sok bőséget, ami felé áramlott. Többet nem kételkedett Istenben. Nem félt. Valami megváltozott benne.
 .
Tegnap azt mondtam, hogy az emberekben hiszek. Mert Isten az emberekben lakik. És amikor az emberekben vagy Istenben hiszek, akkor a Szeretetben hiszek. Abban, hogy a Szeretet gyógyít. Abban, hogy az emberek közötti tiszta, szeretetteljes kapcsolat gyógyít. Az a kapcsolat, amelyben nincs elvárás, nincs félelem, nincs szorongás. Abban hiszek, hogy a létezés piciny egységei vagyunk, akik eggyenként is teljesek, mégis egy nagyobb egész részeként összekapcsolódnak.
Ahol Szeretet van, ott Élet van.
A szeretet terében nincs minősítés, nincs ítélkezés, nincs különbség, nincs elvárás. Ha szeretsz nem érdekel, hogy mit dolgozik a másik, milyen a ruhája, honnan jött. Azt szereted, aki. A szeretet terében nem számít, hogy mit gondolnak rólad az emberek, lehet-e sírni, vagy szabad-e sárga szoknyához piros cipőt húzni. Nem fontos, hogy makulátlan legyen a sminked és tökéletes a lelkiállapotod.
A szeretet terében elégedettség van, mert az vagy, aki. Nem félsz, mert a félelem az elmében születik. Nem bűnteted magadat, hanem elfogadással fordulsz a tested-lelked felé.
A szívedre hallgatsz.
A szeretet terében egyszerűen csak vagy…
Hozol erőfeszítést, törekszel, de a szíved szerint cselekszel és szívből élsz. Nem azért vállalsz el egy munkát, mert félsz, hogy “Isten talán elkésik”, hanem azért mert teljes szíved bele tudod tenni. Ami bent, az kint. Ami kint, az bent.
Senki sem mondja, hogy ez egyszerű, könnyű. De lehet felé törekedni. És lehet félni. És lehet hibázni.
Mert mindig van tovább…
Ez az én utam.
 .
– Szecskó Mónika