A világunk ellentétes, polarizált: én, te, kint, bent, tűz, víz, nappal, éjszaka, férfi, nő, jin, jang,  belégzés, kilégzés, világosság, sötétség. Önmagában mindkét pólus csak fél és tökéletlen – a tökéletességéhez szüksége van az ellenpólusára. Ez azonban csak úgy érhető el, ha mindkét pólus a maga egyediségét teljességgel reprezentálja.
A belégzés és a kilégzés állandó váltakozása ritmust teremt. A ritmus minden élet ősmintája. Ha elpusztítjuk a ritmust, az életet pusztítjuk el. Hiszen a ritmus maga az élet. Aki nem hajlandó kilélegezni, nem tud többé belélegezni. Aki nem hajlandó belélegezni, nem tud többé kilélegezni. A belégzés a kilégzésből él, s ellenpólusa nélkül nem életképes. Ha az egyik pólust megszüntetjük, eltűnik a másik is. Azzal, hogy ÉN-t mondunk, leválasztjuk magunkat mindarról, amit TE-ként érzékelünk. Tudatunk mindent ellentétpárokra bont, és ha ezekkel találjuk szembe magunkat, azt konfliktusként éljük meg. Mindez arra kényszerít bennünket, hogy döntéseket hozzunk és különbségeket tegyünk. Amikor az egyik dologra IGEN-t mondunk, NEM-et mondunk az ellentétére, hiszen köztudott, hogy az ellentétek kizárják egymást. De minden NEM-el, minden kizárással csak létünk tökéletlenségét betonozzuk alá, hiszen ahhoz, hogy EGÉSZségesek, TELJESek legyünk, semminek nem volna szabad hiányoznia belőlünk. – Rüdiger Dahlke – A betegség jelentése és jelentősége

Testi-Lelki Harmónia Stúdió - idézet