Kettőségekkel teli a világ: nappal-éjszaka, fény, árnyék, jó-rossz, születés-halál, kint-bent, múlt-jövő, gyógyulás-betegség.
Rengeteg könyv, tanítás, spirituális irányzat irányul arra, hogy megtanulj  a pillanatban lenni, itt és most élni.
Számomra ennek is két jelentése van. Lehet a mostban élni kint. Látsz képeket, hallasz hangokat, megéled az érzéseidet, megfigyeled a gondolataidat, tudatosan étkezel. Ezekre a tevékenységekre fordítod a teljes figyelmedet. Ez a kint. Hívhatjuk koncentrációnak.
És ha van kint, akkor van bent is. Van valami, ami állandó. Valami, amiben mindez felmerül. Felbukkan és átlakul. Mert a hang elhallgat. A képek megváltoznak. A testben több millió sejt születik és hal meg. Az érzések áramlanak. A gondolatok váltakoznak. Éppen ezért, ha minden változik, akkor van valami, ami nem változik. Ha van valami kívül, akkor van valami belül is. Aminek a jelenlétében meg tud jelenni a kívül és meg tud jelenni a belül is. Hívhatjuk meditációnak.
A kettősségeken túl együtt létezik minden. Az élet. A szeretet tere. Hívhatjuk szamádhinak.
Egészen egyszerűen annyi a feladatunk, hogy megérkezzünk ebbe a térbe, ahol nincs ítélkezés, nincs akarom, nincs mi lenne ha. Mégis van benne minden: érzések, felelősség, veszteségek, halál, béke, hang, csend, hála, szeretet, álázat, tisztelet.
.
 – Szecskó Mónika