Szenvedésünk forrása a ragaszkodásunk. Görcsösen ragaszkodunk az elképzeléseinkhez, gondolatainkhoz, igazunkhoz, hiteinkhez, érzeseinkhez, tárgyainkhoz, rutinjainkhoz. És még ha ismerjük is a világ körforgását, betekintést kaptunk létezésünkbe, idő amire integrálódik ez a tudás. Szeretjük szórakoztatni magunkat a múlt boldog pillanataival, büntetni magunkat a múlt sérelmei miatt, ábrándok világában létezni és nem a való világban élni. Rengeteg féle eszközünk van arra, hogy ne a jelen pillanatban legyünk.
Mit nyerünk ezzel?
Ki mit…

Akinom.hu - blog

Kép forrása: http://www.hdwallpaperpc.com/

Biztonság, túlélés?
Az újtól, ismeretlentől való félelmünk ellenszeréül szolgál és jó szolgálatot is tesz nekünk. Nem kisebb a tét, mint a túlélés. Élet vagy halál? A ragaszkodásunkkal magunkhoz kötjük az értékeinket (hitrendszerek, emberek, tárgyak, félelmek).
Ezek nélkül és ezekkel együtt ha megkérdezem tőled, hogy ki vagy, akkor mit mondasz? A munkád, családod, lakóhelyed, hobbid, sérelmeid, vágyaid, otthonod?
Boldogság?
A szép emlékek felidézése mindig örömmel tölti meg a szívünk, békességet, szeretetet, hálát érzünk.
Vajon érzed ezeket a hétköznapok rutinjában is?
Kapcsolódás?
A panaszkodás, önmagunk sajnálata látszólag közelebb vihet az emberek felé. Ha olyan környezetben élünk, ahol ez a megszokott minta, nagy bátorságra van szükségünk, hogy ne állunk be a sorba, hanem pl.: maximum csak meghallgassuk a történeteket és ne folytassuk a játékot azáltal, hogy versenyezni kezdünk azon, hogy kinek vannak mélyebb fájdalmai és nehezebb élete.
Izgalom?
Amikor monoton az életünk (talán észre sem vesszük), minden nap ugyanaz a rutin és nem eszközülünk változtatásokat, akkor egy idő után a saját belső világunk képeibe menekülhetünk. Ábrándozunk a régi szép időkről, vagy majd a jövőbeli lehetőségekről. A kérdés csak az, hogy teszel-e érte hogy az álom valóra váljon, vagy csak olvasol róla?
Nem ismerjünk önmagunk?
Vajon, ha teljesen biztos lennél benne, hogy egyetlen emlék, érzés, érintés sem elveszíthető, akkor is ragaszkodnál ennyire hozzájuk?
Ha teljesen biztos lennél benne, hogy minden ott van benned, akkor is ragaszkodnál?
Ha teljesen biztos lennél benne, hogy nincs mitől félned, nincs mit veszítened, akkor is ragaszkodnál?
Ha teljesen biztos lennél benne, hogy életed legfőbb pillanatai örökre élnek, akkor is ragaszkodnál?
El tudod-e veszíteni azt, ami sohasem volt a tiéd?
Talán pont azokhoz a pillanatokhoz ragaszkodsz, amelyekben jelen voltál? Amit önmagad teljességében átéltél? Ami csak úgy megtörtént, anélkül, hogy eltervezted volna, hogy akartad volna érezni, tenni, hogy kiöltöztél volna miatta, felkészültél volna rá?
.
Talán azt a legnehezebb megérteni és elfogadni, hogy ez csak úgy történik. Jelen lehetsz benne, de nem irányíthatod, nem kontrollálhatod. És talán ezért ragaszkodunk hozzá. Mert sohasem tudhatjuk, hogy mikor következik be és mikor élhetjük át újra. Vágyunk rá. Vágyunk arra, hogy igazán éljünk. Hogy teljesek legyünk. Keresünk. Keressünk, hogy mit tettünk, mi okozta azt az élményt, jelenlétet, mert azt hisszük, ha mindent pontosan ugyanúgy csinálunk, akkor ugyanott, ugyanazok között az emberek között majd átélhetjük újra. De ez nem így működik. Semmi sem lesz már ugyanaz, mint 2 perccel ezelőtt volt. Ahogyan a felhők végigvonulnak az egén, ahogyan áramlik a vér az ereidben, ahogyan forog a föld, folyamatosan változik minden. Kint és bent. Nem irányíthatod, de jelen lehetsz benne. Jelen lehetsz a benned és körülötted mozduló életben.
.
Amikor keresel, nem vagy itt. Nem tudsz meghalni a múlt számára és nem tudsz ráfeküdni a jövő hullámára. Amikor a mostban tudsz létezni, azokban a pillanatokban áramlás van. Az van, ami van. Ezekben a kegyelettel teljes pillanatokban kapsz betekintést valódi önmagadba. Az életbe. Ez nem egy passzív állapot. Éppen ellenkezőleg. Valódi mozgás és áramlás van benne. Ugyanakkor ahhoz hogy jelen maradj semmit nem kell tenned hozzá az elme szintjén. Talán ez a legnehezebb benne. Arra vagy kondícionálva, hogy folyamatosan csinálj valamit. Ha semmit nem teszel fizikailag, az elméd, akkor is aktív és gondolkozik – helyetted is. Futja a saját köreit, történeteit, álmait. Megfigyelted már?
Amikor alszol a tudatalatti tartalmaid bukkannak a feszínre. A meg nem élt, elfolytott vágyaiddal, érzéseiddel találkozol. Talán pihen a tested, talán csikorgatod éjszaka a fogaidat.
Sokszor az is nehéz, hogy a testünk pihenni tudjon és lefekvéskor arra eszmélünk, hogy ökölbe szorul a kezünk.
Ugyanilyen automatikusan működik az elme is.
Ha jógázol, lesz idő és tér rá, hogy megfigyeld a testet.
Ha meditálsz, lesz idő és tér rá, hogy megfigyeld az elmét.
.
A jelenlétet megtapasztalhatod jógázás közben, fesztiválokon, a rózsaszínre festett égboltban, a gyereked tekintetében, a szerelmed ölelésében. Rengeteg módszer és technika visz önmagad középpontja felé, de megtörténik mindezek nélkül is.
.
A jóga testi tapasztalataidon keresztül mutatja meg neked, mekkora összhang van a test, a légzés és az elme hullámzása között. Minden ászana lehetőséget ad, hogy megtaláld az egyensúlyt az elengedés és a ragaszkodás között és egészséges balansz alakuljon ki benned. A meditáció segíti megismerni az elmét. Kapcsolatba kerülni azzal, ami és aki sokszor a nap 24 órájában irányítja az életedet. Rálátni a mintáidra, hiedelmeidre és megismerni azt, honnan jön mindez. Segít felismerni, hogy mivel azonosítod magadat. Ez egy folyamat. Utazás. Kintről befelé, majd bentről kifelé az egyensúly felé.

 – Szecskó Mónika