Az egész életemet meghatározta a mozgás, zene és a tánc. Gyermekkoromban a testnevelés órák kínzás számba mentek a túlsúlyom miatt. Nem tudtam futni, kötelet mászni, zsámolyt ugrani, fejenállni, gerendán egyensúlyozni. Igazából semmit nem tudtam megcsinálni.

Még az általános iskolában elkezdtem teniszezni, ami tetszett ugyan, de hamar kiderült, hogy nem teljesen az én világom. Tartott ez fél évig. Aztán elindult a rock’n roll tánc, ahová együtt mentünk a hugommal. Ez sem volt az én műfajom, bár a zene tetszett. Már akkor is szerettem táncolni. Emlékszem, még apukám tanított ütemre lépni. A nappaliban álltunk és tapsolnom kellett a zene ütemét. Mindenféle számokat tett be: gyorsat, lassút és örült, amikor jókor tapsoltam. Majd léptünk kettőt előre, kettőt hátra, és közben tapsoltunk. Azt hiszem, ezzel indult a zene és a tánc szeretetem.

Hetedikes voltam, amikor Shotakan karate indult a tornateremben. Megszerettem. Tiszteletre, csendre, befelé figyelésre tanított. Közösség lettünk, majd barátok, akik közé jó volt megérkezni.

Aztán egyetemre mentem és ott már nem folytattam az edzést. Új irány kezdődött. Az aerobik órák megtetszettek és mellette elkezdtem futni.

Később a munka mellett is aerobikra jártam, majd spinracingre, konditerembe, hot ironra, pilatesre. Segített kikapcsolni, levezetni a feszültséget, átmozgatot a napi ülés után. Annyira a lételemem lett a mozgás, hogy elkezdtem az oktatói képzést. Egyik tanfolyam jött a másik után: aerobik, spinracing, személyi edzés, G.E.T., step aerobik, gerinctréning, stretching, életmód tanácsadó. Mindezt pár év alatt. Mindegyik után azt hittem, hogy megtaláltam az “igazit”, de mindig jött egy újabb óra, ami felkeltette az érdeklődésemet és új utat mutatott.

Így ismerkedtem meg a bodyART és deepWORK órákkal is. Ezek olyan funkcionális tréningek voltak, amik tartalmaztak jóga inspirált és gyógytorna gyakorlatokat, jin-jang egyensúlyra épülve. Erő és ellazítás, tudatosság. Mindent megtaláltam benne. Igazi szerelem lett és még ma is az. Emelett elkezdtem jógázni. Emlékszem, ahogyan az első astanga órámon együtt zeng a nyitó mantra. Akkor tudtam, hogy itt is jó helyen vagyok. Számomra ezek a mozgásformák együtt, egymást kiegészítve mutattak egy új irányt.

Ma olyan mozgást választok, ami boldoggá tesz, felszabadít, amiben önmagam lehetek és magamat adhatom. Ami után könnyebbnek érzem magamat testileg és lelkileg is. Most ezek tesznek boldoggá. Ki tudja mi lesz egy év múlva? Akkor talán majd mást csinálok. De ma ma van. És ma jógázom, bodyART-zom, deepWORK-zöm. Néha csak zenére összekötöm a gyakorlatokat, improvizálok és táncolok a nappaliban. Mert élvezem. Mert teljessé tesz. Mert én lehetek benne. Mert nem számít hol tartok éppen. Minden óra, minden perc, amit gyakorlással töltök, minden magamra szánt idő energiával tölt fel.

Talán te megtaláltad ezt futás, tánc közben, step padra lépkedve, súlyokat emelgetve.

Testi-lelki harmónia - peacePár hete jöttem csak rá, hogy már 3 éve is jógapózokban fényképeztem magamat túrázás közben. Miért? Mert szerettem. Szerettem megállni és magamra figyelni. Csak egy perc. Mégis sokat jelentett. Ma már tudom, hogy jógázni, bodyART-ozni, befelé, magamra figyelni bárhol, bármikor lehet. Ma már megtalálom mindenben, amit csinálok: amikor sétálok, amikor mosogatok, amikor írok vagy olvasok.

Mégis ezek a mozgások olyanok számomra, mint egy tánc. Az élet tánca. A légzésre figyelés maga az élet. Ahogyan hullámzik a test, ahogyan be- és kiáramlik a levegő, az maga az élet. Ahogyan egyik gyakorlatból átmegyek a másikba, az maga az élet. Sehol nem maradok sokáig, sehol nem állok meg örökre. Változás, flow, áramlás van. Pont mint a világban.

Olyan, mint egy zene. Van ritmusa. A ritmus a saját légzésem ritmusa. Lehet, hogy szaporább egy-egy gyakorlat során, lehet, hogy kimarad egy-egy ütem, lehet, hogy kiegyensúlyozott és szabályos.

A mozgás és a befelé figyelés tanít. Megtanít az életre. Megtanít belelazulni és nem kapaszkodni görcsösen a gyakorlatokba, gondolatokba. Megtanít áramolni, figyelni, fókuszálni. Menni az élettel együtt és nem lemaradni, nem megelőzni. Jelen lenni itt és most. Élni a pillanatban. Figyelmet szentelni a pillanatnak. Szabadnak lenni, elfogadni és adni.

Ezt megtanulhatod önismereti csoportokban, könyvekből, CD-ből, meditációkkal, relaxációval. Az is lehet, hogy ez nálad automatikusan működik. Az is lehet, hogy hosszú út vezet ideáig.

.

Azt kívánom, hogy találd meg számodra azt módszert, tevékenységet, mozgást, amiben önmagad lehetsz.

.

Szeretettel:
Szecskó Mónika

.

.