Van egy fal, mellyel magamat vettem körbe.
Nem jut ide be senki se.
Belül hatalmas erdők, tisztások, forrás. Szeretet és béke.
A falon kívül kiégett fák, vulkán, sivatag. Erőszak és szomorúság.
Minden energiám felemészti a belső biztonság megteremtése.
Cserébe a magányosság angyala simogatja testem mindörökre.Testi-Lelki Harmónia - élni és szeretni az életben

Félek kimenni az ismeretlenbe…

Telik az idő, megérint egy álom: magamat a falakon kívül látom.

Hosszú évek alatt megtanultam egyedül lenni. Félek őszintén szeretni és félek szeretve lenni.
Milyen lehet az a szerelem, ami megismételhetetlen és egyszeri? Egyszerre szenvedélyes, tragikus, konok, gyötrelmes és szépséges is?
Van egy tiszta szempár, ami emlékezetembe folyton visszajár, elszakadni tőle soha többé nem tudok talán.

Szeretnék most bátor lenni. Felmenni a fal tetejére és leugrani. Itt az ideje élni. Itt az ideje az életet választani.
A magányosság angyala helyét a félelem lidérce veszi át. Beleborzong a lelkem, ezernyi tőr döfi a testem. Itt és most… élek… létezem…

Kész vagyok.
Kész vagyok odaadni magam teljesen.
Minden félelmemmel, múltammal, jelenemmel együtt.
Elfogadni azt, ahol most tartok.
Kész vagyok áramlani az életben. Követni a folyót és nem úszni vele szemben.
Hibázni, félni, játszani, szeretni, lelkesedni.
Rombolni és építeni.
Szeretetből cselekedni.
Megismerni, kíváncsinak lenni, befelé figyelni.
Szétesni.
Lélegezni.
Nem akarni.
Nem ragaszkodni görcsösen egy gondolatba, érzésbe, elképzelésbe, érzelembe.
Csak egyszerűen lenni és élni ebbe az életbe.
Hálával a szívembe. – Szecskó Mónika