El kell indulnunk ahhoz, hogy visszaérkezhessünk…
Akinom.hu - vers - visz az út.
Ha szeretünk, akkor követjük a saját utunk.
Ha szeretünk, akkor engedjük a tàrsunknak, hogy ő is kövesse a szíve hangját.
Ha szerelemmel szeretünk, akkor újra találkozunk… visszaérkezünk…
A szerelem tàmogatja a személyes történetet. Ha nem, akkor csak egy làng, aminek a fénye megvilàgította a sötétet, de nem adott meleget, tàmogatàst, feltétel nélküli szeretetet…
.
Nem kell gondolkoznunk azon, amit magunk mögött hagyunk, hiszen minden pillanat ott van bennünk… minden érintés, minden ölelés, minden mozdulat, minden hang, minden érzés, minden rezgés…
.
A keresés minden pillanata talàlkozàs…
Találkozás azzal, amiről azt hisszük, hogy elvesztettük…
El kell indulnunk és vissza kell érkeznünk ahhoz, hogy felismerjük, amit keresünk az a saját létezésünk…
Addig is élvezzük az utazást és egymàson keresztül tapasztalva vagy az egyedüllét magànyàba borulva ismerjük meg önmagunkat és egymàst…
Szabadon érzünk, élünk, létezünk, teremtődünk és teremtünk…  – míg világ a világ…

.
 – Szecskó Mónika