Valójában az élettől vagy a haláltól félünk jobban? Melyik az ijesztőbb?
Megélni az érzéseinket szabadon mindenféle előítélet és bűntudat nélkül, önmagunkat adni mindenféle korlátozás nélkül, jelen lenni a pillanatban megfelelési kényszer nélkül, levetni szépen magunkra illesztett maszkjainkat és szembenézni az ismeretlennel miközben megismered valódi önmagad vagy a földi halált választani?

Élni azt jelenti, hogy képes vagy szeretni. Magadat és másokat. Nem csak a családodat, barátokat, nem csak azokat, akikről azt hiszed viszont szeretnek vagy nem ártanak neked. Élni azt jelenti, hogy képes vagy szeretni azokat is, akik bántottak.

Ha túl erős ez a szó, hogy “szeretni”, akkor mondjuk azt, hogy képes vagy megbocsátani. Képes vagy elfogadni.

Képes és hajlandó vagy megbocsátani annak, aki bántott. Testileg-lelkileg. Annak, aki nem
illett az elképzelésedbe. Aki nem olyan volt és nem úgy cselekedett, ahogy azt vártad, ahogyan azt szeretted volna. Képes vagy elfogadni, hogy a te értelmezésedben ő soha nem szeretett téged. Képes vagy elfogadni, hogy pont annyit adott, amennyit tudott. Képes vagy elfogadni, hogy az erőszak, amit a tested-lelked szenvedett – bár mély nyomot hagyott – mégis gyógyulhat.Testi-Lelki Harmónia - önismeret
Képes és hajlandó vagy megbocsátani magadnak, ha bántottál és ha engedted, hogy bántsanak. Testileg-lelkileg. Ha kihasználtad az embereket, hogy elérd a céljaidat, vágyaidat. Ha gyötörted a testedet, hogy megfelelj magadnak és másoknak.

Te döntesz. Leteszed a haragodat? Megbocsátasz? Élsz? Szeretsz? Maradsz?

Felismered, hogy nem vagyunk egyformák és nem csak egy nézőpontból áll a világ? Egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál. Egyszerűen csak más. Valahol a mélyben pedig összeköt valami minket és segít emlékezned… hogy tudd… ki is vagy.

– Szecskó Mónika