“Csak állok és nézem a képet,
hirtelen elöntönek az érzések.

Egyedül a nagyvilágban,
senki sem figyel rám,
Egyedül a nagyvilágban,
senki sem ölel át.

Szívem összeszorul, lelkem kivonul,
a halál szellője ringatja testem bolondul.

Érintésed kegyetlen.
Düh és harag önti el a testem.
Magas falakat emelek,
nem leszek többé védtelen.
Élvezem, hogy játszunk, nem vagy már hatással rám,
senki sincs ki közel juthatna hozzám.

Testi-Lelki Harmónia - Egyedül

Csak állok és nézem a képet,
hirtelen elöntönek az érzések.

Egyedül a nagyvilágban,
senkire sem figyelek már,
Egyedül a nagyvilágban,
senkit sem ölelek át.

Szívem ezernyi apró darabra tört,
lelkem elsuhant nesztelenül.
A föld làgyan takarja testem,
Úgy érzem hazaérkeztem.

Csak állok és nézem a képet,
hirtelen elöntönek az érzések.

Együtt a nagyvilágban,
Senki sem bànt màr,
Közelebb vagy hozzàm,
Mintha bàrki eddig talàn.
Együtt a nagyvilágban,
Szeretetben és békében,
szorosan ölelellek, hogy érezhessem létezésem.

Szívem sohasem lesz ép, lelkem szabadon él,
testem érez, mikor hozzám érsz.
Néha fájdalom, néha gyötrődés, néha szeretet, néha kötelék,
minden érzésem új ajtókat nyit az élet felé.

Hàlàval mindenért!” – Szecskó Mónika

.

.