Van kapcsolat a tested és közted?
Talán szeretsz tükörbe nézni, büszke vagy rá, mosolyogsz magadra, szereted megérinteni a bőrödet, megsimogatni a lábaidat.
Talán még sohasem nézted meg igazán magadat. Talán nem is érdekel. Talán teljesen feleslegesnek tartod.
Talán gyűlölöd a tested, mert kövér, beteg, túl sovány, alacsony, pigmentfoltos.

“Emlékszel arra az időre, amikor utoljára szerelmes voltál? A szíved csordultig telt. Csodálatos érzés volt. Ugyanezt éled át, amikor saját magadat szereted, csakhogy te sosem távozol. Ha egyszer megszeretted magadat, ez az érzés életed végéig elkísér, így önmagaddal kell kiépítened a legbensőségesebb kapcsolatot. “- Luis L. Hay

Én csodálatosnak látom a testet. Testi-Lelki Harmónia - Szecskó MónikaMilliónyi parányi sejt teszi a “dolgát”, anélkül, hogy figyelned kellene rá. Teljes összhangban és együttműködésben. Nem kell kigondolnod, hogy milyen ütemben dobogtasd a szíved, hogyan jut el a vér a kislábújjadig. Minden automatikusan történik. Neked semmit sem kell tenned.
Azt látom, hogy különleges. Nincs két egyforma test, szem, kéz, has, fenék.
Valahol mégis minden és mindenki EGY…

Hogyan élsz, ha nincs kapcsolat közted és a tested között?
Lehet, hogy diétáztál, sanyargattad a tested, hogy lefogyjon. Lehet, hogy ostoroztad magadat, mert nem sikerült elérned a vágyott célokat. Lehet, hogy sokkal többet edzettél, mint amennyi jól esett. Lehet, hogy egyszerűen el sem indulsz mozogni, pedig már érzed, hogy fáj a hátad, derakad. Talán a leadott kilók, kivett ciszták újra és újra visszajöttek. Mit érzel ilyenkor a tested iránt? Figyeled ezeket az üzeneteket?

Amikor felhagysz a próbálkozással…
ELFOGADÁS. Igazából ez az egy, amit itt és most tehetsz ezért a kapcsolatért. Ebben a pillanatban lehet, hogy kövér a tested és te utálod, nem fogadod el, harcolsz vele. Ebben a pillanatban semmi mást nem tehetsz, mint hogy elfogadod azt, ami itt és most van.

Minden ami benned van, ami vagy és nem vagy, amit kirekesztesz és amit elfogadsz egy dologra vágyik: FIGYELEMRE. Ítélkezésmentes, tiszta, tudatos, mégis lágy, elszórt figyelemre. Mert itt tud megjelenni a SZERETET TERE.

Önmagunk szeretete tetteinkben és érzéseinkben nyilvánul meg. Foglalkozok-e a testemmel, hogy egészséges legyen? Adok-e időt magamnak a pihenésre? Milyen gondolatokat fogalmazok meg magammal szemben?

Önmagunk elfogadásáról sokszor azt gondoljuk, hogy valami nagyon nehéz és nagyon különleges dolog. Valamit tennünk kell hozzá. Hiszen azt tanultuk meg, hogy akkor vagyunk jók, szerethetők, elfogadhatóak, ha teszünk valamit. Például felmászunk a kötélre, lefutjuk a sulikört, maximum M-es ruhákat hordunk, követjük a divatot, megfelelünk a munkahelyünkön, megálljuk a helyünket nőként, nem sírunk, nem érzünk, mindig békések vagyunk, összetartjuk a családot.

Elárulok egy titkot. Ezért a szeretetért és elfogásért semmit sem kell tenned. Pont elég, hogy VAGY… Nem kell akarnod, nem kell görcsösen ragaszkodnod egy újabb elképzelésbe, módszerbe, nem kell megváltoztatnod azt, ami éppen van. És nem kell elhinned egyetlen szavamat se.

Van lehetőséged rá, hogy figyeld és megismerd magadat. Az ajtó előtted is nyitva áll, hogy megtudd ki vagy. Szüksége van rád a világnak.

“A természet – valóság. Egyszerűen – van. Árad. Tanít. Tanít, hogy lenni, élni jó. És szép. Hogy lenni annyi, mint önmagamat ingyen, ajándékként adni. Egy kő, egy virág, egy fa, a naplemente, a Hold, a szellő mindennek és mindenkinek válogatás nélkül van, árasztja önmagát. Nem tud nem lenni, nem tudja nem adni magát, nem tud áradni. Mutatja az utat, a létezés egyetlen útját.” – Biegelbauer Pál

 

Hálával és szeretettel:
Szecskó Mónika