Keresem, mit megtalálni nem lehet.
Megérteni próbálom, mit érteni nem lehet.
Keresem a kapcsolódást, tekinteteket újra és újra,
azt a helyet, ahol él bennem a szeretet univerzuma.

Minél inkább akarom, annál kevesbé találom.
Játszik velem napról napra, pillanatról pillanatra.
Én pedig rendithetetlenül keresem és várom a csodát,
hogy felismerhessem ki vagyok igazán.

Míg egy reggel a szemembe nézek,
és meglátom a csillagot, ami egész végig ott ragyogott.

 – Szecskó Mónika