A jóga második szintje a szhádana, vagyis a gyakorlás. Ez az asthanga jóga 3., 4. és 5. lépcsője.

3. Ászana

Amikor a jóga fájának törzse többféle irányban is elágazik, azok jelentik az ászanákat. Testgyakorlatokat, testtartásokat, melyek összhangba hozzák a test fizikai, fiziológiai működését a jógikus tudomány pszichológiai rendszerével.
A testtartásnak két pólusa van: a póz felvétele és az elnyugvás. A póz felvétele maga a cselekvés, az elnyugvás pedig a pózon való reflexió. Újraigazítjuk a pózt annak érdekében, hogy az egyes végtagok megfelelőképp illeszkedjenek, Testi-Lelki Harmónia - Szecskó Mónikahelyükre kerüljenek, majd nyugalomba kerüljenek. Ezek után tudja az elme megtapasztalni a csontok, izületek, inak, izmok, sejtek csnedjét. A reflexió során megvizsgáljuk, hogy a test mely részét nem hatja át az elme. Amikor ez az érzékenység a testtel, elmével és lélekkel kapcsolatban is megjelenik, azt nevezzük meditatív állapotnak. Ez lesz az ászana. Amikor megszületik az egyensúly. Amikor a test és elme, amikor az elme és a lélek kettőssége megszúnik.
A testsúly eloszlásának egyenletesnek kell lennie az izmokban, csontokban, elme és értelem szintjén is. A megragadás és az elengedés harmóniája születik meg.
Ha az ászanát így hajtjuk végre, akkor egészségben tartjuk a test sejtjeit, melyeknek saját emlékezetük és intelligenciájuk van. Az egészséges test pedig az elme és lélek felé fordul.
.

4. Pránajama (légzésszabályozás)

Az ágakból kihajtanak a levelek, melyek a levegővel kölcsönhatásba lépve energiával látják el a fát. Így kapcsolódik össze a makrokozmosz a mikrokozmosszal és fordítva. Ez lesz a pránajáma, vagyis a légzés tudománya.
Segíteni fogja a gyakorlót, hogy elválassza az elmét a test kötöttségétől és ezáltal a koncentráció, meditáció útja felé vezessen, melyek a 6. és 7. lépcsői az asthanga jógának.
A prána jelentése életerő, energia, amely a nádikon keresztül áramlik a testben.
Az ászanák gyakorlásakor akkor tudjuk teljes mértékben kiterjeszteni a testet, ha összekötjuk a légzést a mozgással.
A belégzés az Önvaló mozdulata, hogy kapcsolatba lépjen a perifériával. Érintkezésbe lép a bőr belső rétegeivel, a test külső határaival. Ez a lélek kifelé irányuló, kibontakozó folyamata.
A kilégzés a hazaút. Ez befelé irányuló folymat, amikor a test, sejtek, értelem befelé indul, hogy elérje a forrását, az átmant, lényünk magját.
Ez a befelé és kifelé irányuló folyamat minden egyes létezőben a pránajáma. Vagyis a légzés minden egyes ciklusban két út tárul fel előttünk, hogy megértsük Isten létezését: az egyik a teremtés ösvénye, a másik a lemondás ösvénye.
Mikor a légzést a légzőszervek szemszögéből vizsgálod az a testi, fizikai szint. Amikor viszont tanulmányozod az elmére gyakorolt hatásai is, az már szellemi szint. A pránajáma híd a testi és a szellemi szint között. Ez a jóga tengelye.
.

5. Prátjahára (érzékek befelé fordítása)

A fa ágait mindenütt kéreg borítja. Ez a kéreg védi a belső energiáramlást. Amikro teljesen elmélyülünk az ászana kivitelezésében, nem feledkezünk meg sem a testről, sem az érzékekről, vagyis elérjük, hogy a cselekvés és az érzékelés szervei összehangoltan működjenek, akkor az a prátjahára. Az érzékek befelé fordítása a bőr külső felszínétől a létezés magja felé.

 – B.K.S Iyengar: A jóga fája című könyv ihletése alapján: Szecskó Mónika