Talán állsz. Vársz, hogy valami csoda folytán megváltozik az életed. Nem vagy elégedett. Nem vagy boldog. Esetleg sohasem tapasztaltad meg, hogy milyen boldognak lenni. Talán azt hiszed, te meg sem érdemled az örömöt.
Talán teljesen tisztában vagy vele, hogy mi nem olyan, aminek szeretnéd, de inkább hátat fordítasz neki. Túl sok lenne felnyitni azokat a ládákat, amiket nem véletlenül zártál jó mélyen magadba.
Talán keresel. Keresed a belső válaszaidat, tapasztalatokat és közben felismered, hogy mennyit változott az életed. A napjaid között nincs is igazán különbség. Reggel örömmel kelsz fel. Mindegy, hogy éppen nyaralsz, vagy dolgozol, hétvége vagy hétköznap van, mert elégedett vagy. Azt csinálod, amit a szeretsz, amit a szíved súg neked.

Egy gyerek és egy felnőtt beszélget:
“Mi történik, ha felnövök?”Akinom.hu - testi-lelki harmónia blog
“Családod lesz, munkád lesz, karriered lesz, számláid lesznek, házad lesz.”
“Mi történik azután?”
“Megöregszel.”
“És azután?”
“Meghalsz.”

Így van ez?
Te mit válaszolnál?
Szeretet az életet?
Szereted a napjaidat vagy leginkább a hétvégéket várod és azt veszed észre, hogy hirtelen elteltek az évek?
Ettől lesz hirtelen “öreg” az ember? Mert kimaradnak az évek a nagy vàrakozàsban, vagy az örökös munkàban? Abban hogy nincs idő magunkra, pàrunkra, gyerekünkre, a szívünk hangját követni? Hogy szétforgácsolódunk a hétköznapokban, ahelyett hogy boldogok lennénk és élnénk?

Többféle út létezik. Mindenkinek meg van a sajátja. A lényeg, hogy elindulj. Mindegy, hogy merre, csak menj. Talán fogalmad sincs, hogy mi tenne boldoggá, mit tennél a szíved szerint, csak azt érzed, hogy valami nem olyan, mint régen. Nincs annyi öröm. Nehéz felkelni és elindulni.

Hiszem, hogy lehet szívből élni. Lehet, boldogan felkelni reggel és élvezni minden napot és percet. Lehet úgy elindulni valahová, hogy nem a megszokott rutinokat követed és rácsodálkozni minden reggel a felkelő napra. Hiszem, hogy lehet önmagunkra találni és tovább keresni, addig, amíg szükségünk van rá. Hiszem, hogy nincs jobb pillanat a MOST-nál arra, hogy az legyél, aki vagy. Hogy elfogadd a testedet úgy,  ahogyan éppen most van. Hogy érezd azt, ami éppen benned van. Hogy megtedd azt a lépést, amit hónapok, évek óta tervezgetsz.
Ha teszel egy próbát, akkor felismered, hogy nem dől össze a világ. A tested ugyanaz marad, csak te nem fogod magadat bántani miatta. A mély fájdalmak, szégyen, bűntudat helyét megkönyebbülés veszi át. Amikor megteszed azt, amire már évek óra vársz, nem fogod érteni, mire vártál.

Lehet így is élni. Hiszem, hogy ha a szíved szerint élsz, akkor azzal nem okozol fájdalmat sem másoknak, sem magadnak. Lehet hogy ez az elején egy magányos út lesz. Lehet, hogy nem fog tetszeni a barátaidnak és furán fognak rád nézni. Lehet, hogy nem fog tetszeni a családodnak, hogy kiállsz a szíved mellett és azt teszed, amire évek óta vársz. Azt csinálod, azt tanulod, amit szeretnél. Meghallgatod a körülötted élőket, de nem követed őket, mert van egy mélyebb kötelék, ami szerint élsz. Aki te vagy. Szabad leszel.

Te mire vágysz?

Ahhoz, hogy szabadon élhess először körbe kell pillantani, hogy tudd hol vagy most. Merre felé indulhatsz. Meg kell tanulnod használni a szárnyaidat. Ki kell tárnod őket. El kell rugaszkodnod. Egy pillanatra el kell felejtened mindent. Mindent, amit megtanultál arról, hogy ki vagy, mire vagy képes, mit lehet és mit nem lehet. Egy pillanatra csak a szívedre kell figyelned. Arra a hangra, aki ismeri, hogy milyen a repülés szabad érzése. Ha ezt megérzed, akkor ugrasz. Utána fogsz rájönni, hogy nem vagy és soha nem is voltál egyedül.

Ehhez a pillanathoz mindenkinek más lesz az útja. Szeretnél elindulni a sajátodon?

“Eljutni oda, ahol mindig is voltál.
Megtanulni azt, amit mindig is tudtál.
Érezni szabadon.
Sírni.
Hangosan nevetni.
Szeretni.
Élni.
Lenni.
Megérkezni.” – Szecskó Mónika

A szív útja – önismereti csoport