“Lényed sugárzik, betölti a teret,
egész életemben Téged kerestelek – Önmagam helyett.

Szavaid őszinték, hangod lelkes,Testi-Lelki Harmónia - út
megtaláltam az Életet benned.
Szemedbe nézve igaz lényedet látom,
karjaidba elveszni vágyom.

A boldogság madara, egyszer csak elrepül
és marad helyette a fájdalom emlékül.
Minden egyes szavad előhoz egy érzést,
monoton hangként zúg a fejemben,
“Nem vagyok elég!”

Benned láttam a teljes Életet, magamban a túlvilági nyugodt, csendes Létet.

Szívem meghasad, nem a Földön éltem,
ez volt a tanulság, ideje lépnem.

Könnyeim áttörik a gátakat, lényem kicsiny életre kap.

Ideje értékelni a csodát, mely bennen él,
megkeresni magamban, ki is vagyok én.

Mély hit ön el, a keresésnek vége,
emléke velem marad mindörökre.” –  Szecskó Mónika